– Színésznő? Nagyon érdekes! Melegen üdvözlöm. Mióta múzeumi ember vagyok, először történik, hogy egy színésznő idejön és a kosztümjéhez képeket keres. Móra Ferenc vagyok!
Így szólt az ezüstfejű férfiú, gyerekesen nekipirult arccal már szaladt is a létrához, maga mászott fel rajta, maga hozta le a hatalmas népművészeti kötetet, s nemcsak kikeresni segített a lakodalmi ruhát, hanem mikor megtalálták végre a megfelelőt, még a fluszpapírt is rásimította a képre és személyesen fogta a szélét a papírnak, a színésznő meg egy kis ceruzacsonkkal lerajzolta, lelopta a ruhamintát, és közben a könyv fölé hajolt fejük, az ezüst és a barna fej összeért.
Ebből is az látszik, hogy ilyen ravasz, kacér és számító bestia nem volt még Szegeden a szendék között. Ki hallott még olyat, hogy valaki magát Móra
