17.
Tüköri vitte haza Ilonát és Katót hajnali három órakor. Margit halvány mosollyal jelentette Katónak:
– Megbocsáss, kedvesem, Borbáth elnézésedet kéri, de nem érezte jól magát, hazament. Tüköri lesz szíves hazakísérni téged és Ilonkát. De ne menjetek még, kedvesem! Egy kis frissen főtt meleg sonkát még parancsoljatok! Engel Pali, valami vidám foxot kérek! Szabad, Tulumbudsan?
Margit fáradt, szomorkás mosollyal táncol Tulumbudsannal, aki kövér izzadtságcseppeket törölget szuszogva homlokáról, és a másik kezével erősen magához szorítja Margitot.
Ilona zavaros szemekkel néz körül. A cigaretta keserű utóíze, pezsgő és feketekávé kavarog a gyomrában, és a mellében ijesztően dörömböl, zakatol valami… Homályos alakokat lát maga körül imbolyogni. Mintha mindenkinek két feje volna. Egy saját
