10.
Vasárnap délelőtt…
Piros fülű, didergő kis diákok sorakoznak topogva a kollégium udvarán. Nagyokat szippantgatnak, aztán tele tüdőből fújnak maguk elé. Csíp a hideg, mint a csalán. A kilehelt levegő hófehér párává fagyva, könnyedén lebben el, mint a füst. Jó játék ez a levegőpöfékelés. Mintha cigarettafüst-karikákat eregetne az ember, egyenesén Babos Sándor hittantanár tiszteletes úr orra alá. Jönnek már a nagydiákok is rang szerint, ahogy illik, az ötödikesek előbb, végül pedig lassan, méltóságteljesen a nyolcadikos urak. A sorhoz most néhány bentlakó egyetemista is csatlakozik. Babos tiszteletes úr a menet élére áll. A Farkas utcai templom kitárt kapuján át orgonaszó ömlik eléjük. Harsogva, zúgva száll a zsoltár az ég felé. A gimnázium felől Ágnes néni kíséri istentiszteletre a leá
