Az amerikaiak egy nagyon nagy házhoz vittek, ahol udvariasan köszöntött bennünket a házigazda, a háziasszony és a nagyapa. Talán felnőtt gyerekeik lehettek valahol?
Holmink nem volt, még mindig a rongyos, koszos, tetves tábori ruhánkat viseltük. És most idegenek házában vendégeskedtünk, akik hetekkel azelőtt még az ellenségeink voltak. Úgy kellett velük együtt élnünk, mintha a családjukhoz tartoztunk volna.
Olyan szép volt minden ebben a házban, teljesen valószínűtlennek tűnt az egész. Igazi ágyban aludtunk, tömött matracot kaptunk, friss, fehér lepedőt, puha, meleg takarót. Törülközőt. De ez a gazdag német család csak az utasításokat követte: etettek és elszállásoltak minket. Az eszükbe sem jutott, hogy tiszta ruhát is adjanak, vagy kimossák a hitvány gönceinket.
Az első étkezés felejt
