Két műszak között, úton a tábor és a gyár között, meg amikor volt egy kis szabadidőnk, a jövőről kezdtünk beszélgetni.
– Egyre közelebb jönnek! Ez volt eddig a leghangosabb!
– Szerintetek a szövetségesek a gyárat is lebombázzák?
– Lehetséges.
– Ne beszélj ilyeneket!
– Ha el akarják pusztítani Németországot, akkor a lőszereket is el kell pusztítaniuk.
– És velünk mi lesz?
– Tudja egyáltalán valaki, hogy itt vagyunk? Hogy mi történik velünk?
– És érdekel valakit egyáltalán?
– Lassan biztosan véget ér a háború. Az egyik felügyelő mondta. Hitlernek lényegében annyi.
– És mi hogy jutunk ki innen?
– Nem hiszem, hogy a németek életben hagynának.
– Biztosan inkább megölnek, mintsem átadjanak az amerikaiaknak vagy az oroszoknak.
– Ssss!
Szinte semmilyen hírt nem kaptunk a külvilágból.
