Gyűlölet rezgett a levegőben. Néztem, ahogy a kisgyerekeket meg a csecsemőket kitépik az anyjuk kezéből. Tudták, hogy ez a legnagyobb kegyetlenség, amit tehetnek: elválasztani egy anyát a gyerekétől. Nem zavarta őket a sikoltozás, a kétségbeesett üvöltés. Képzeld csak el, milyen érzés, ha eltépik az anyát a kisgyermekétől, aki a saját életénél is drágább a számára, és ő nem tehet semmit. És aztán a szeme láttára a falhoz vágják. Ha végig kell néznie a saját gyereke meggyilkolását. Én ezt végignéztem. Ennél nagyobb fájdalmat nem tudok elképzelni.
Néhány nappal később mi is ott álltunk a rámpán, ugyanazok előtt az üres tehervagonok előtt. Nem mondták, hogy hová megyünk. Soha nem közöltek semmit, hiszen az ő szemükben nem voltunk emberek. Ezúttal semmit nem vittünk magunkkal. És a kocsikat c
