Azon az auschwitzi jóm kippuron tudtuk, hogy imádkoznunk kell. Remélni sem mertük, hogy hozzáférünk a megfelelő máhzorhoz, azaz a nagyünnepi imakönyvhöz, vagy akár a szidurhoz, a mindennapi imádságokat tartalmazó könyvecskéhez, de valahogy mégis jutott belőle egy darabka mindenkinek. Azt hiszem, valaki kicsempészett egy-két példányt abból a több százezer imakönyvből, amelyeket a transzportokkal hoztak magukkal az emberek, és amelyek az elhagyott holmik között hevertek. És ezek egy részét csempészték be a női barakkba.
máhzorszidurPersze nem jutott mindenkinek, távolról sem volt annyi. De kitépkedtük a vékony lapokat, így jobban el is lehetett rejteni. És szép csendben, titokban és szeretetben szétosztottuk, hogy a barakkban senkinek ne kelljen imádság nélkül töltenie a jóm kippurt. Lehet,
