Vajon akkor vettem észre, vagy jóval később, hogy Imi szerszáma nyomot hagyott az angyalkás függőmön? Még most is látszik, ha tudja, hol keresse az ember.
Egyetlen hely volt, ahol a nyakláncom biztonságban lehetett. Mert mi volt még az ékszereknél is értékesebb Auschwitz–Birkenauban? Mi volt az, amire minden fogoly úgy vigyázott, mint az életére? Hát a kenyér. Minden morzsát megmentettünk. Próbáltuk úgy beosztani a napi adagunkat, hogy minél tovább kitartson, ezért csak akkor haraptunk belőle, ha már nem bírtuk tovább. Nem akartuk, hogy elfogyjon, amíg biztosak nem voltunk, hogy kapunk új adagot.
Úgyhogy mindig tartogattam egy kis darab kenyeret a hónaljamban, biztonságban. És miután a cipőm elkopott, abba a kenyérdarabba rejtettem a nyakláncomat – az arany angyalkás amulettemet – és any
