– Egyetlen morzsát se ejtsetek a földre! – mondta.
A testvéreim és én is tudtuk, hogy kenyérre lépni nem szabad – ez is zsidó hagyomány, gondolom. Soha nem dobtunk ki kenyeret. Én soha életemben nem dobtam ki kenyeret. Semmilyen ételt nem tudok kidobni.
Talán egyedül a kenyér révén tudtunk az otthonunkról és a családunkról beszélni. Olyasmit jelképezett, amire alig bírtunk visszaemlékezni. Hogy is beszélhettem volna Anyukáról, Béláról és Bertáról? Az egyik pillanatban még ott voltak velünk, még körülölelt anyám szeretete és olyan erős védőhálót vont körém, hogy úgy éreztem, legyőzhetetlen vagyok. A másikban pedig már vitték is el, még elbúcsúzni sem tudtunk. Soha nem láttam többé. És akármennyire is igyekszem, nem tudom felidézni, hogy mit mondott nekem utoljára.
Folytatódtak a létszáme
