Amikor ezzel végeztek, kaptunk „reggelit”. A reggeli valami felismerhetetlen fekete lötty volt. Kávénak hívták, de semmi köze nem volt hozzá. Különös vegyszerszaga volt. Tápértéke nulla, és savanyú, fanyar ízét sem nyomta el semmi. Állítólag nyugtatót, brómot kevertek bele, ami hatott a lázongás és a menstruáció ellen. Amúgy az éhezésnek és a rendkívüli stressznek is hasonló volt a hatása. Öten osztoztunk egy csajkán: az első ivott belőle, aztán továbbadta a következőnek, az is a következőnek, és az is a következőnek.
Ez különösen Piri számára volt rettenetes, aki rögeszmésen ügyelt a tisztaságra. Említettem, hogy ha otthon hozzáért valaki a poharához, nem ivott belőle, amíg el nem mosta. Olyan családban nőttünk fel, ahol magától értetődött, hogy a véletlenül földre hullott étel megy a sz
