– Ott égetik el a családodat – mondta. – A szüleidet meg a testvéreidet. Elégetik őket.
Amikor zuhanyozni mentünk, az őrök azt mondták, nemsokára ismét találkozhatunk a családunkkal. Hogy is vehettem volna komolyan egy ilyen őrült mendemondát. Nagyon furcsán viselkedtek itt az emberek.
– Neked elment az eszed! – mondtam. – Miféle beszéd ez? Lehetetlen. Ez nem lehet igaz.
Egyszerűen nem hittünk a többi fogolynak. El sem tudtuk képzelni, miért mond ilyet valaki. Felfoghatatlan volt. Hiszen néhány órával azelőtt még mind együtt voltunk. Újszülött csecsemők is voltak, karon ülő kisbabák, meg ártatlan kisgyerekek, akik még járni is alig tudtak. Kinek jutna eszébe elégetni egy másik emberi lényt, aki soha senkinek nem ártott? Egy gyereket? Miért mondtak nekünk ezek a nők ilyen rémségeket?
–
