És azt is gondolom, hogy van, amit az elmém egyszerűen nem hajlandó többé előhívni. Annyi mindenre emlékszem, a legapróbb részletekre is világosan, még ennyi évtized távlatából is. De amikor a transzport éjjel-nappalaira gondolok, amikor tényleg kezdetét vette a rémálom, és megpróbálok visszaemlékezni, hogyan éltük túl, hogy vettünk levegőt, mit csináltunk nap mint nap, az elmém teljesen üres. Magam sem tudom, hogy volt lehetséges mindez. Szorosan egymás mellett álltunk, összenyomva, de anyám Bertát még közelebb vonta, végig őt védte. Béla – aki tizenhárom évesen épp túl volt a bár micvóján – kis férfinak érezte magát, már nem volt gyerek, nem volt kisfiú. Úgy érezte, őt már nem kell védelmezni, most már neki kell megóvni a többieket. Én ott nyomorogtam René és Piri mellett, akit mindenkin
