Pécsen engedtek ki bennünket. Az állomásról egyenesen a Lakits-laktanyába kellett menetelnünk. Ez valami átmeneti tábor lehetett, ahol akkorra már több ezer ember zsúfolódott össze, Tolnából és Baranyából összeterelt zsidók. Őbennük magunkat is olyannak láttuk, amilyenek valójában voltunk: nyomorultak és megalázottak, akik állatok módjára szénán alszanak – nem emberi lények többé. Félelmetes volt az egész. Vajon mi célból hoztak ide minket? Próbáltuk nyugtatgatni egymást és magunkat. Biztos lesz majd egy másik munkatábor. Más okot elképzelni se tudtunk, ami miatt majd ismét továbbvisznek.
És a nácik megint csak átvertek mindenkit. Ez volt a rendszer lényege. Bizonyos mértékig talán még azokat is becsapták, akik önszántukból teljesítették a parancsaikat. Így hát, amikor az őrök azt mondták
