– Persze, Apu. Mindig vigyázni fogok rájuk!
Egyikünk sem sejtette, mit fog jelenteni később ez az ígéret, milyen sokáig hordozom a szívemben, és milyen fájdalmas lesz a tudat, hogy nem tartottam be a szavamat.
Akkor beszéltünk négyszemközt utoljára. Néhány nappal később, péntek hajnalban meghalt. Anyám mondta el nekünk a hírt, amikor felébredtünk. Borzasztó veszteség volt. Ez volt az első péntek este az életünkben, amikor nem állhattunk elé libasorban, lehajtott fővel várva a nyugalmat adó atyai áldást.
Tüdőgyulladás vitte el. Ha csak néhány évvel később betegszik meg, az antibiotikumok talán megmenthették volna. Nem volt még öreg – az ötvenes éveiben járt, ő volt a legfiatalabb a fivérei közül. És mégis – talán furcsa –, de ma már úgy érzem, szerencséje volt, hogy idejében elment. Lega
