Azt hiszem, nekem voltak a legjobb szüleim a világon.
A szüleimet egy dolog érdekelte igazán: hogy tanuljunk, és mindent meg is tettek azért, hogy ezt megkönnyítsék a számunkra. Szerencsére mindannyian elég jól boldogultunk az iskolában, vágott az eszünk. Én egy évvel hamarabb kezdtem a zsidó iskolát, ahová mindannyian jártunk, fiúk és lányok együtt, három évfolyam egy osztályba. Eleinte minden gyereknek saját írótáblája volt. Később aztán kaptunk papírt is, amire írhattunk meg rajzolhattunk.
Emlékszem, egyszer még sírva is fakadtam, mert néhány gyerek már füzetet kapott, amikor én még csak papírlapot.
– Én is tudok írni meg olvasni! – panaszkodtam a tanárnak, amikor megkérdezte, miért sírok. – Miért nem kaphatok én is füzetet?
– Ne aggódj, ők nagyobbak nálad. Az első évben még senki n
