Ahogy most visszanézek, csak harmóniára emlékszem otthonról. Zajos volt a ház, de békés. Ha Apu és Anyuka valaha is összekülönböztek, arról mi biztosan nem tudtunk. Ha meg mi, gyerekek veszekedtünk, azon is hamar túlléptünk. René természeténél fogva nagyon kedves volt, mindenáron igyekezett elkerülni a nézeteltéréseket. Ha Anyuka szólt, hogy menjünk teríteni vagy rendet rakni, mindig ő szaladt elsőként. Ha bárkinek szüksége volt valamire, René máris ott volt segítségre készen.
Mindannyiunkat olyannak fogadtak el, amilyenek voltunk. Apámhoz hasonlóan Piri is rögeszmésen ügyelt a higiéniára. Ha valaki más már hozzányúlt az ételhez, ő azt képtelen volt megenni. De ezzel sem volt semmi gond, a szüleink nagyon megértők voltak. Péntek esténként például, amikor Apu vacsora előtt elmondta a kiddu
