VALLOMÁS, ÉJSZAKA
Azon a téli estén Zsolt a szoba közepére állított asztalnál ült, előtte térkép s egy útikönyv, így esténként Firenze utcáit, templomait, múzeumait tanulta ernyedetlenül, mutatóujja a térképen az utcák és terek hálózatát tapogatta, majd elmerülve felnézett a magasba, s a mennyezetnek félhalkan elsorolta, mit lát majd a Bargellóban. Azt tervezte, hogy nyáron nagyon kevés pénzzel, szerényen Firenzébe utazik.
– Kár vonatra ülnöd – ugrattam. – Te már minden oltárképet jobban ismersz, mint az oltár önmagát.
Válaszra sem méltatott. Nyolcadik napja járkált révületbe esve a Ponté Vecchión és az Uffizi termeiben.
Ugyanannál az asztalnál – a sarkán – Géza egy mesterjátszmát bonyolított le zsebsakkján, könyvből. Egyik este ilyen szeszmentesen sakkozott, a rákövetkezőn elmaradt gy
