ILLYÉS GYULA RAVATALÁNÁL
(1983. április 22.)
(1983. április 22.)A borús égbolt alatt megrendülten és sérülten jöttem barátom ravatalához. Mindannyiunk barátjához. Gondnak és reménynek barátjához ezen a honi földön, a legbátorítóbb baráthoz.
A rossz hír elmondóját az ókorban halállal büntették. S nekem – itt, ma – a visszafordíthatatlan rosszat kell kimondanom: barátom halála szorításában búcsúznom kell tőle. Negyven évig megbonthatatlan barátságban éltünk – a jelzővel, „megbonthatatlan”, ő ajándékozott meg egyik kötetében. Elnehezül a búcsúztató szó, a „megbonthatatlan”-ba ólommag került.
Illyés Gyula számomra, nemzedékemnek, a nyomunkba lépőknek, a magyar irodalomnak, az ország megránduló szívű közösségének, a határokon túlcsorduló magyar olvasóknak s még tágabb körben a jelenlegi vil
