A SZÍNHÁZ VONZÁSÁBAN
1
1Hadd mondjam ki rögtön a legfontosabb szót, Babits életművéről a hitemet: Babits látása mindig drámai látás. Költészete az In Horatium-tól a Jónás könyvé-ig ellentétek ütközése. Már fiatalon: a vér kiegészítő színe mindig a fekete. Erről a fiatal Babitsról kívánok szólni.
A görög világnak s költészetnek winckelmanni értelmezésébe („edle Einfalt und stille Grösse”) – lopva vagy kihívóan – Babits, ahol csak teheti, beszabadítja a drámát. Színesre festi a görög világot, akárcsak ők a szobraikat. Átforrósodó eszközeit leplezi le A Danaidák. Az Alvilág légkörének jellemzője Babits versében is a szélcsönd, de ő megtoldja egy módhatározóval s egy igével is: a szélcsönd örök, „mert a szél mélyen alszik”. S ettől a mélyen alszik-tól máris fullasztóbb, félelmetesebb a míto
