FOGARASI ÉVEK
(Babits Mihály)
(Babits Mihály)Mindent korán kapunk. Hogy azt az egy-két évnyi hegyomlást, zűrzavart, vad fulladást, ami a kamaszkorral szakadt ránk, egészen mélyen a vérünkbe és velőnkbe szívhassuk, legalább negyvenévesnek kellene lennünk. Mennyi erő kell a zavarhoz, magasba emelő szárnyak. Kiálts rá ma is ezekre a fiatalokra, a leghangosabbakra közülük, a pimasz álarc meghasad, s mögötte egy szorongó gyerek sunyít. A világ csak egyszer borul fel nekünk ajándékként. S bármennyire kell később a zavar, a legtisztább víz sem oltja többé szomjúságunkat, magunk dönthetjük fel ezután házunkat, és meg kell fordítanunk a folyók vizét, hogy belegázolhassunk akár a legkisebb csodába is.
Tizenöt éves voltam, amikor az első Babits-könyvet olvastam. Úgy emlékszem arra az évre, mint eg
