INSULTE
(Móricz Zsigmond)
(Móricz Zsigmond)Volt azért valami Móricz Zsigmondban, a jelenségben, ami időnként meghökkentett. A szavában, a mosolyában, a haragjában s még az ölelésében is valamilyen elidegenítő epecsöppenés, egy-egy percre, néha akár egy életre is gyanú, társak meg nem becsülése, bántó feledékenység, kíméletlenség, sötét szemvillanás, váratlan szúrás – csontok és idegsejtek mélyéről előtörő kedv a sértegetéshez, a franciák latin eredetű szavával: insulte.
A klasszikus példa Babits-portréja: Babits Mihállyal a Garda-tón. Ami ebben az írásban igazán bántó: a vállon veregetés. Ha azt írja róla tovább nem titkolható idegenkedéssel: fehér vérű ember s fehér vérű költő – joga lett volna hozzá. A véleményünk kimondásához – saját kockázatunkra – mindig jogunk van. De vállon vereg
