A történet legfontosabb kelléke: egy kis híd a Piazza San Zaccarián. Tizenkét széles kőlépcső vezet felfelé, túlnan tizenkettő lefelé. A hídon sűrű az áramlás. A tövében kis zsámolyon egy férfi ül, mellette nagy hullámpapír doboz, előtte vízzel telt lavór.
Aki távolról közeledik a hídhoz, először egy fájdalmas, elnyújtott hangot hall. Az izgatott fájdalom hangja. Egy kutya vonít a velencei estében, a Szent Márk tér szomszédságában, a nagyszállók előtt, a hajók, motorosok, levelezőlap-árusok nyüzsgésében – egy riadt, megütött kutya. Fiatal kutya lehet. Hangjában tapasztalatlanság, félelem és az első nagy riadalmak. Aki távolabb áll, felzaklatottan hallgatja. Aki azonban a kis hídhoz ér, rögtön megnyugodhat. A kutya műanyagból van.
A híd tövében a rokkant árus kiemel a hullámpapír dobozból
