Tizenhat éves gimnazista voltam, irodalmi szerelmekbe belecsöppent, kíváncsi fiú. Már olvastam Szabó Dezső Nincs menekvés-ét, ismertem Balázs Béla misztériumjátékait is, de Szabó és Balázs írásainál nagyobb élmény feszítette 1918 nyarán a tüdőmet és fantáziámat – két másik író.
Nincs menekvés- Magyartanárom a nyári szünidőben befogadott a tanári könyvtárba, katalóguscédulákat másoltam, s délután kedvemre olvashattam. A Nyugat bekötetlen, porosodó számai akadtak a kezembe, s itt, a könyvtár félhomályában, a félig leeresztett redőnyök mögött bukkantam rá Babits regényére, A gólyakalifá-ra. Borzongva éltem át a két térfogatban lüktető történetet. Babitsról szólva, többször is megírtam: a gyanútlanságot borította fel bennem ez a regény, megsejtettem, hogy életünk aláaknázott, bármikor lebille
