– Van itt fegyvered? Gőgösen felveti a fejét:
– Hogyne volna.
Mert ő is csak vendég a kisvárosban. Kis, bérelt szobába húzódik, ha be-bejön faluról. Nem szeret idegenben megszállni, kell hát egy ilyen kis szoba. De nem maradna-e idegen vacok ez a zug, ha nem lógna benne egy-két fegyver?
Van, hogyne volna hát fegyvere. S már érti is, miért kérdem.
– Szalonkázni szeretnél?
Akár indulhatunk is. Két éjszaka nem aludt. De most friss és megelevenedett.
– Azt mondják, tegnap szép húzás volt. Négy napja vannak itt a szálláscsinálók. Gyere.
Elköszönünk a társaságtól.
– Hová?
– Csak egy kis sétára…
Útközben – jó baráttól, kölcsönképpen – vizsla is akad.
Fél hat. Párás, szürke, tavaszi alkonyodás. Hosszú, külvárosi utcán vágunk át.
– Kutya! … Kutya! … – kiáltja egy kislány. Kapu nyílik, a
