– Érdemes megfigyelni a kovácsoltvas lámpákat tartó, páros kőputtókat. Akár felfelé megyünk, akár lefelé, az egyik mindig szembenéz velünk, a másik meg követ a tekintetével.
És mintha csak egy ingerült vitát folytatna, melynek az elejét nem hallottuk, váratlanul kitört:
– Érzik? Érzik ezt a szúrást a hátukban? Ki vagy? … Ne siess! … Mit csoszogsz? … Nem helytelenkedtél? … Vigyázz, mert kifordíttatom a zsebedet! … Az ember itt sohasem lehetett egyedül. Még ma sem.
Beléptünk a nagyterembe. Ismét a tárgyilagos bevezető:
– Ez volt a zenetermük. A magassága kilenc méter, az akusztikája tökéletes. Hogy mennyi az alapterülete? Ezzel is szolgálhatok, háromszáz négyzetméter. Itt játszották először a Búcsú-szimfóniát.
De itt már lobbant a hangja:
– Azok a szegény muzsikusok már haza akartak me
