POMOLÓGIAI DIALÓGUS
POMOLÓGIAI DIALÓGUSŐszi kora délelőtt a Mátrában. Magamban ülök az étterem teraszán, már reggeli után. Nagy csend, a napsütés és a hegyek némák. Olvasok. Most autóbusz érkezik, egy nő száll le róla, feljön a teraszra, az egyik asztalhoz ül, a pincértől reggelit kér. A nő középkorú és kövér; galambszürke, szűk bársonynadrágot visel, szőkés haja összekócolt, kötött blúza lila. Dupla vajat és dupla mézet rendel. A pincér már hozza is a súlyosbított reggelit; mielőtt visszavonulna az étterembe, megáll asztalom mellett.
– Gyümölcsfelvásárló! – mondja, s a nőre néz. – A legjobb a szakmában.
Öt perc múlva a nő már nincs egyedül, keszeg, aszott, sötétbarna férfi ül mellette. A következő párbeszédet hallom:
– Hát milyen almája van? – kérdi a bársonynadrágos nő. Nem néz fel,
