Negyven-negyvenöt éves lehetett Meszelőnyél, tízévesforma gyerek tartozott hozzá. A bazár előtt többen álltak, vásároltak. A fia is unszolta Meszelőnyelet:
– Vegyél egy Tibit.
De a nyurga, fekete asszony ingerülten rászólt:
– Nyughass!
Hirtelen hátrapillantott: nézem még? Néztem őt.
Néztem, mert kíváncsi voltam, végül is hogyan jut hozzá a forintomhoz.
Egyelőre ő is úgy határozott, hogy várni fog. Tömött szatyor volt nála, abban kezdett kotorászni. A mélyből egy kötött kabát került elő, majd egy termosz, két májpástétomos konzervdoboz, egy citrom, egy csomó retek és végül egy tarka nejlonzacskó, ismeretlen tartalommal.
Meszelőnyél az összekötözött retekcsomóból kihúzott egy piros retket, a fiúnak nyújtotta:
– Fogd!
De a fiú nyafogott:
– Azt ígérted, Tibit veszel.
– Azt is kapsz.
