Leninről két utcát neveztek el. Két szép utcát a belvárosban.
Gyöngyösről írok. És nem akárhogyan. Nagy szeretettel.
Sokszor jártam Gyöngyösön, mindig megállítottak az utcatáblái. Mintha egy kis irodalomtörténetben sétálnék – a Mikes Kelemen utcából átléphetek a Madách utcába, Batsányit néhány lépés választja el Táncsics Mihálytól. És ha Zalka Máté utcát kapott, csak nem feledkezhetnek meg Balázs Béláról. A Kazinczy utca a Berzsenyi Dániel térbe torkollik, és mindkettőt keresztbevágja Vörösmarty Mihály útja. Szeretik az elkomorodó költőket: Vajda Jánost és Juhász Gyulát. Kedvelik a szelídebb költőket is: így Csokonait és Aranyt. Tisztelik irodalmunk ritkábban emlegetett jeleseit: például Verseghyt vagy Kármánt. Még a kritikusokat is szeretik: Kölcseynek is jut utca, Bajzának is, Gyulaina
