Hogy nyár is volt, hogy eszelősen itták a fényt – elfelejtették. Hogy Van Gogh izzó sárgákkal és parázsló rőtbarnákkal festette őket – már nem emlékeznek rá. Fekete leplükben kiégetten merednek maguk elé, a semmibe.
Az ősz minduntalan az utas elé áll, nem lehet megfeledkezni róla.
Kecskeméten, a főtéren, öt-hat törpe teknőc él a kerek vízmedencében. Kimásznak a kis sziklákra, és süttetik magukat a sáfrányszínű, októberi fénnyel. Ez a fény már erősen festve van, de ők nem bánják. A nap felé fordulnak, és magasra emelt fejjel napoznak.
Mozdulatlanul ülnek a sziklákon. Belekapaszkodnak az utolsó pillanatokba is. Kiskunfélegyházán egy ódon házat tataroznak. Itt állt A Hattyúhoz címzett kocsma, ezt bérelte hat évig Petőfi apja, „a jó öreg kocsmáros”.
Hattyúhoz Szorgalmasan dolgoznak a házon
