Mérhetetlen tömegű csend s ijesztő, vakító fehérség fogadta őket odakint. Térdig belegázoltak a hóba. Griff előrerohant. Bálint azon nyomban élesen füttyentett: a szomorú, vad kutya abban a pillanatban megállt.
Bálint a zalavári bíró keskeny arcú méltóságával parancsolta maga elé.
– Ki engedte meg, hogy így rohanj? Te ronda állat! És a hosszú bőrszíjból hurkot formált, a hóra dobta.
– Nem hallottad? Ide hozzám!
Griff megindult feléje; látta, hogy nem kerülheti el a tág hurkot, s jobb elülső lábával belelépett. Bálint rögtön megrántotta a szíjat, a hurok a kutya lábára szorult – és a következő pillanatban a férfi már a levegőben lógatta a kutyát, jó magasra emelte, meglengette. Griff vakkantás, vonítás nélkül lógott a szíjon; úgy látszott, hogy meghurkolt, kinyújtott lába rögtön kiszaka
