Igézet

Fejezet 2

ELÖLJÁRÓBAN

szólaljon meg egy francia emlék.

Chantillyben járva, a Condé Múzeumban megcsodáltam azt a miniatúrákkal díszített kéziratot, a középkori kódexfestészet remekét, melyet a művészettörténészek Très Riches Heures-nek neveznek.

Très Riches Heures- Nyomban le is fordítom a címét: gazdag órák. Vagy még hívebben: nagyon szép órák. S ha azokat a tájakat idézem fel, melyeket megismertem, idehaza s odakint – élményeimre szűkítve: szép pillanatokat is írhatok.

címét: gazdag órák. nagyon szép órák. szép pillanatokat Nem ismerek szebb képeskönyvet a kódex negyvenöt miniatúrájánál, különösen az egyes hónapokat megelevenítő tíz tájkép megindító és elbűvölő. A Február öszvérét hajtó parasztja, a Május és Június gereblyéző női, a Július pásztorai, a Szeptember szüretelői – mind a tíz „naptárkép” ember és táj legszorosabb kötése. Háttérben csupa fényes csoda, várak, tornyok, paloták, székesegyházak, mesés hegyek és álomba ívelő hidak. És elöl csupa hétköznap, csupa görnyedő, munkálkodó, nevetgélő, szerelemmel évődő, gondtalan és gondokkal terhelt, névtelen ember – és az ő csodájuk nagyobb a háttér várainál és dómjainál. Csodálni való közvetlenséggel, elbűvölő szabadsággal élnek, szántanak, szüretelnek, vadásznak, gyalogolnak, térdelnek, lovagolnak, szerelemre készülnek – ők a főfigurák. Ők világítják be a tájat élettel, mozgással, gondolattal.

Február Május Június Július Szeptember Csodálatos a körülöttük lélegző táj. De ők, a tájban hajladozó figurák, fontosabbak. Érdekesebbek és fontosabbak. A naptárképeket festő három Limbourg testvér, Pol, Hermann és Jehannequin szentségtörő bátorsággal a messzi háttérbe tolja a kőbe és márványba építkező, hivatalos történelmet, a leghíresebb dómokat, palotákat, várakat, kápolnákat – őket a zöld fű, a sárga boglya, a szántásra szálló fekete varjak s az ember és megint csak az ember érdekli.

Ahányszor idehaza megragadott egy-egy szívenütő pillanat, vagy idegenben jártam, a Limbourg testvérek kíváncsiságával figyeltem múltat s jelent, lesújtóan szép székesegyházakat és múzeumokat, kitáruló völgyeket s lezuhogó vízeséseket, igézeteket és aszimmetriákat, mindig s mindenütt az embereket s megint csak az embereket kerestem az előtérben. Legszomjasabban a hétköznapok pillanatait, első személyben s harmadik személyben megszólaltatva több műfajt is.