TELJES VILÁGÍTÁS
A tanár a kerti lépcsőn állt. A nyári fény olyan heves volt, mintha ebben a délelőtti órában, a vakító, teljes világításban, váratlanul egy villám ömlött volna szét a tájon. Majd még egy; alattomosan, hangját is visszafojtva. A fehér mészkőlépcső egyetlen, óriás lángnyelvvel égett.
– Jó napot, kisasszony!
A fiatal lány, akit a tanár megszólított, vízhez és vitorlához öltözötten, rövid, fehér nadrágban, fedetlen lábbal futott felfelé a lépcsőn, az árnyékos, nyitott folyosó felé igyekezett, mely a kutatóintézet két épületét összekötötte.
Most riadtan megállt.
– Parancsol, professzor úr?
A karja, lába megbarnult volt, homloka tiszta, haja fényben megfürdött és fénytől kócos, mindene olyan hajlékony, izmos és szép vonalú, mint aki éppen tűzbe rohan, hogy még magasabbra l
