A PÁRBAJ
A röntgenszoba ajtajában Csajághy félrelökte a szembejövő, gyanútlan ápolónőt, felszisszent és káromkodott, majd gyorsan hátrafordult s bocsánatot kért, négy hosszú lépéssel elérte a felvonót, s a harmadik emeleten egyenesen egyik fiatal orvostársa szobájába sietett. Sínadrágban, ingujjra vetkőzve lökte be az ajtót.
– Az istenit!… Harántrepedés az ulnán… Öregem, neked kell helyettesítened!
Csak a bal karját mozgatta.
A kis klinikai szoba egyszerre megtelt verejtékének szagával, az izgalmával, a hangjával. A fiatal orvos, aki éjszakás volt, kelletlenül feltápászkodott a heverőről.
– Mi történt?
– Mi? Sohasem fogom megtanulni azt a dög krisztiániát. Be kell ugranod helyettem!
A fiú így került bele Csajághy párbajába. Nem Csajághy párbajozott, Csajághy párbajsebész volt. Síelő
