A FOGADÁS
A víz talán zöldebb, a medence partja nem vakít úgy, a bokrok is tarkulnak – de nem a vízen és nem a bokrokon érzed az őszt. Mintha egy százemeletes, meleg párából fújt, részeg harangtorony ingott volna egész nyáron át a medence fölött, s ez a torony néhány napja leomlott. Most tisztább minden – a magasság két hónapig olyan volt, mint egy fénylő, szétpattanó tejbuborék, most megint kék lett, a forró örvények sem kápráztatnak többé, és nem is emelnek semmit a magasba, a háttérből a gyep, a kőfülkék, a lépcső tisztán intenek ide. Különösen a levegő változott meg, nyáron híg és zavaros volt, akár a must, most kiforrt belőle az olcsó részegség, leülepedett a sokfajta tisztátalanság – hosszan kortyolhatod, íze, zamata van. Ez a délelőtt az utolsók közül való, az utolsó szép fürdőnapo
