EGY NAP A THUZ-VILLÁBAN
A magánnyomozó délelőtt tíz óra tájban ért a Thuz-villa elé. Bőröndjében, legfelül, egy szmoking szorongott, annyi szerénységgel s mégis oly öntudattal, amennyire ez a kettős magatartás a hátracsavart és összehajtogatott ruhaujjak miatt egyáltalán lehetővé vált. A szerepelni vágyó estélyi öltözék alatt egy kétsoros, sötét zakó nyugodott; még lejjebb egy élesre vasalt, fehér nadrág, „jó lesz majd teniszhez” – gondolta tegnap este csomagolás közben a nyomozó.
A Thuz-villa körül, a kertben éppen virágoztak a vadgesztenyék; a nyomozóról illő már elárulnunk: gyanútlan, bűntelen, éppen csak nagykorú fiatalember. Kifizette kocsija viteldíját, a vezető a járdára tette bőröndjét. Ez a bőrönd vadonatúj volt, tegnap délután vette; a jó szagú, napsütéses csendben a fiatalembe
