De amikor elhagyták a mólót, a világítótoronyból a gonosz álmok felidézett lidérce bukfencezett a hajóra. A fedélzet rögtön megfordult, és síkos lett, az ég lejjebb csúszott, és belebámult az arcukba. így ringatóztak egy ideig, azután váratlanul egy szakadékba zuhantak. Senki nem látta a szakadékot, ők mégis a fenekére hulltak.
– Mi ez? – kérdezte fehéren Viola.
– A hullámverés! – nézett rá György.
Mintha olajos epével öntötték volna végig a deszkákat – érezték, többé nem tanácsos felállni. A két elem, a víz és a levegő fenyegető és goromba lett. Csak az elhagyott part, a Vezúv felett a felhő, a pálmák csúcsára tűző fény maradt változatlanul édes, biztonságos és ostoba.
Öt perc múlva Viola hányt.
A hullámok most kezdték öklözni a hajót. És ezután másfél óráig öklözték.
Mások fájdalma
