– Nem – kiáltotta Rika magából kikelve –, nem! Anyám volt bele szerelmes reménytelenül!
Zaza vállat vont.
– Annál inkább ugrasd! Van mit visszaadj neki. Azt hiszed, nem a lelkiismeret háborgatja, mikor annyit tesz érted? Biztosan van teher a lelkiismeretén a te családod irányában, azért olyan jó hozzád. Nem árt az neked semmit. Utóvégre vőlegényed van.
– Nincs! – tombolt Rika. – Nincs!
– Fogadjunk ezer pofonban, hogy egy pár lesztek, te meg Gabi!
– Miért nem fogadsz arra, hogy Nótásné leszek? Hátha Nótás Sanyi a szeretőm?
Zaza összehúzta a szemét. Aztán erélyesen megrázta a fejét.
– Nem hiszem! Ha látom, sem hiszem. Amilyen szerelmes vagy te Gabiba…
– S ha éppen azért?
Zaza meghökkent… Elhallgatott. Egy napig semmit sem szólt. Másnap este megölelte Rikát, s a fülébe súgta:
– Te!
