Domokos megnyugvó pillantást vetett a kézimunkázó nőre. Úgy érezte, Vici előtt beszélhet. De azért zavarban volt. Fújt egyet. Felnyögött. Madár a paplant is magára húzta.
– Mit mond az orvos, Győző bátyám?
Győző szó nélkül legyintett.
Domokos nagyot szusszant.
– Nagyon restellem, hogy így iderontok, de tudod, én már az úriemberség minden formájából kivetkőztem, amióta… – Körülnézett, s halkan susogta: – mióta Pirike otthagyott.
Győzőnek úgy tetszett, mintha mély álomból most ébredne fel. „Pirike.” Edelényi Piroska… Az a kis színésznő, aki miatt az a zuzmószakállú nő… Akkor gondolkodott utoljára a darabján, mikor Zalán Barnáné meglátogatta. Azóta minden összekavarodott benne és körülötte. Azóta egyetlen termékeny, szép gondolata nincs. Csak Vukinics meg Kokas, a lapok. Azóta mintha hal
