OTTILIA
Élt Erdélyben egy festőművésznő. Bőrbekecset viselt, férfi bakancsot, fejkendőjét parasztosan hátrakötötte. Az ura egy elég nagyocska mezőségi birtokon gazdálkodott. Báró volt különben. Ezüst fejű, halk szavú, fehér kezű bájos úriember s vékony, mint a szúnyog nagypénteken. Ottilia annál zömökebb. Szép arcú fehérszemély volt, de nem sokat törődött vele. Őt más szépség érdekelte. Saját ábrázata helyett vásznait festegette tele a Mezőség lágyan hajló agyagdombjaival, a hegy peremén óriási aranypénzként guruló teleholddal, náddal benőtt, kicsi hegyi tavak ibolyaszínű ragyogásával, a köd szürke s fehér menyasszonyfátylával, mely tudvalevően ezen a világon a Mezőségen csillog a legsejtelmesebben.
Münchenben ismerkedtek meg, ahol a báró is festeni tanult, Ottilia is. A báró apanázst ka
