7.
Moisie Oftimiu negyedikes líceumi tanulót ünnepélyes külsőségek között távolították el a líceumból. Félholtan fogták ki a szerencsétlent, az új kórház alatt, a piatra-romani országút mentén, ahol csendesebb sodrással vesz új irányt magának a folyó. Az asztallap törött deszkamaradványán lógott, püffedtre ázva, cipőben, zokniban, alsónadrágban és kigombolt felsőkabáttal. Kiborotvált homlokán félujjnyi borosta verődött a néhány kilométernyi szörnyű út alatt. Tüdeje a gyulladás zörejeit sejtetve sivított, kékre dermedt alsóajka még akkor is ütemesen rángatódzott, mikor már ott állt csepegő alsónadrágban maga, Părinte Cel Inalt előtt. Nem védekezett, nem sírt, szava se volt. Mint a mit sem sejtő állat a vágóhídon, olyan bamba, értelmetlenül ártatlan arccal várta a taglót, a legfőbb Atya sza
