GINRA
Hokitto doktorné, Julianchi asszony nagy örömmel fogadta Winsthonék ayáját. Legjobban azt szerette volna, ha Miss Ginra – mert ő így szólította az ayát – nyomban hozzájuk is költözik. Elférne egy ágy a kis benyíló szobában. Átvehetne tőle a háztartás gondjait. Mint tanult ápolónő a rendelésnél a férjének is segédkezhet. Julianchi nincsen tisztában anyagi helyzetükkel, és már megint rosszul érzi magát. Sajnos, nem is érti egészen jól azt az angol beszédet, ahogyan férje Winsthonnal vagy Ginrával beszél. De majd csak megértik ők egymást Ginra misszel.
– Női módra, igaz? – Bágyadtan mosolygott, és arra kérte Ginrát, hogy a részleteket az urával beszélje meg. Vissza is ment a szobájába, le is heveredett csak úgy pongyolástul. Az ajtót tárva hagyta. Talán megért valamennyit abból, amit
