A VÁROSBAN
Fezto befogadta Kitendzsit. Megszámlálta a pénzét, azt mondta: jó, tízszer aludhat érette az ő kunyhójában. Azalatt keressen munkát magának. Kitendzsi nyomban el is ment, hogy keressen. A Tudor Hotelig ment visszafelé. Az ott állt a parton. Bement át egy szép udvaron. Hátul lépcsők vezettek le a tengerhez. Kis ketrecek voltak a tenger tetejére téve. Azokban öreg fehér urak és még öregebb fehér ladyk lubickoltak. Kitendzsi odaállt, és nézte őket. Mikor a lépcsőn kimásztak a vízből, odament hozzájuk, és kérdezte:
– Mit segíthetek?
De egyik sem akart sem kagylót szedni, sem vízi vadászni. Mind bementek vizesen a házba. Még akkor is ott állt Kitendzsi, mikor kijött az üveges ajtón át az otti főnök, és azt mondta:
– Hakuna kázi! Különben is gyerek vagy és piszkos, hordd el magad.
