Újhumán vagyok
Vireni a Martin Luther King hotel lakosztályában a velük szemben, egyenes háttal ülő Marion Chenget figyelte: fekete-fehér csíkos nadrágruhát viselt, és egy vékony karimájú, pasztellzöld kalapot. Elegáns volt és magabiztos, látványosan jól érezte magát a nyomtatott testében. Ruháján egy félarasznyi, kékes árnyalatú, jacquard körembléma világított.
Vireni nem értette, Kadek hogyan lehet még mindig ilyen népszerű. És mitől ilyen népszerű ő maga? Ez utóbbit ráadásul kifejezetten ijesztőnek találta, bármerre járt a neuroszférán, folyamatosan vele foglalkozó riportok ugrottak elő.
– Elnök asszony, főügyész asszony – kezdte Marion Cheng –, először is gratulálok az új pozíciójukhoz, és örülök, hogy hús-vér emberként is találkozhatok önökkel. Igyekszem minél gyorsabban beilleszke
