Eldobható testek

Takarodjon a fejemből

Takarodjon a fejembőlA liftiroda apró zökkenéssel megállt. Közel 1 g-s nehézkedésen jártak, Svetlana feltápászkodott, és aktiválta a testét a ruhája alatt körbehálózó exovázat, amely töredékére csökkentette az alacsony gravitációhoz szokott csontjaira irányuló terhelést. Vireni állva szinte eltörpült mellette.

Amikor beléptek az elnöki irodába, Junita Memer éppen a kecskeszakállát simogató Rauf Rios gazdasági-működési igazgatóval és Evronnal kiabált, a háttérben Tanaka hadnagy és három VNI-tiszt állt őrt.

Evron is itt van. Ő is belekeveredett.

Férje tar feje búbja fénylett a mennyezeti világításban, kreol fejbőrén és nyakán kékesfehéren világítottak egymásba fonódó, spirális tetoválásai. Vireni összenézett vele, de semmit nem tudott kiolvasni a tekintetéből.

– …hogy merészelték?! – Memer Virenire és Svetlanára pillantott. – Á, maguk is megjöttek végre. Remek! Együtt az egész díszes társaság!

Vireni életében eddig mindössze kétszer beszélt az elnökkel. Először évtizedekkel korábban, a kadétbanketten, ahol az elnök asszony személyesen gratulált a záróvizsgájához, a kiemelkedő eredményeihez. Aztán néhány éve Wayne Sonoda, a Claudius asztropolisz diktátorának letartóztatása után Memer ugyanebben az irodában köszönte meg, hogy ilyen állhatatosan vitte végig a nyomozást és a tárgyalást. Úgy fogalmazott, hogy a Librának ilyen elszánt ügyészekre van szüksége.

Junita Memer felállt, és az asztalra tenyerelt.

Karcsú, mindig elegáns nő volt, orra keskeny, mosolya megnyerő – ám utóbbinak most nyomát sem lehetett látni.

– Svetlana! Ön hamis azonosítót adott Orlandónak, és visszacsempészte a Veritasra.

– Így van. Azonnal vissza kellett hoznunk, hogy ellenőrzés alatt tartsuk az eseményeket.

– Azzal régen elkésett. Évek óta önhatalmúlag és titokban nyomoztat Melvin Kadek után, majd szándékosan csak akkor tárja elém az ügyet, amikor a kis kedvence már majdnem odaért a Ganümédészre. Evron, maga pedig felhasználta a Veritas Nyomozó Irodában betöltött pozícióját, hogy erőforrásokat adjon a nyomozáshoz, és fedezze a feleségét.

– Nem így történt – felelte higgadtan Evron. – És ezt ön is tudja.

– Talán nem ön a VNI igazgatója? Nem az ön utasítására folytattak nyomozást az ügyben? Nem az ön emberei kísérték el Orlandót a Ganümédészre, és nem ön adott utasításokat a Jupiter bevetési egységeknek? Hamis vádak alapján megpróbálják Kadeket bíróság elé állítani! Mégis mit képzeltek?! Hogy nem fog kiderülni?!

– A vádak nem hamisak! – tört ki Vireniből. – Asszonyom, ön elárulta a Librát, és összejátszik Melvin Kadekkel, amiért felelni fog.

– Fejezze be! Maga már nem a Libra ügyésze, és hamarosan bíróság elé áll kettős gyilkosságért. És maguk is itt, mind! Mindannyiukat azonnali hatállyal felfüggesztem a megbízatásukból. Tanaka!

A VNI-tiszt odalépett Svetlanához:

– Svetlana Kologda, a Libra nevében… – Ben Tanaka a homlokát ráncolta, mintha megzavarodott volna. Junita Memerre pillantott, majd Evronra és Virenire, végül újra Svetlanára. – El… elnézést… ezt nem tudhattam.

– Semmi gond – mosolygott elnézően Svetlana.

– Tanaka, mi folyik itt? – csattant fel Memer.

– Az, hogy vége van – felelte Svetlana. – Szándékosan nem tájékoztattam a nyomozásról, és jogomban állt saját hatáskörben intézkedni. Ez biztosítja a függetlenséget. A Libra alapító okiratának létezik egy ön és a legtöbbek által nem ismert, titkosított része a Belső Ellenőrzés működéséről…

– Miféle titkosított rész?! Én fogalmaztattam az egész… – Az elnök asszony elhallgatott, ahogy megértette a helyzetet.

– Ön most ennek a vizsgálószervezetnek két felelős vezetőjével ül szemben – folytatta Svetlana. – Rauffal és velem.

– Mit művelt, Junita? – kérdezte az eddig szótlan Rauf Rios. Arca az ingénél is gyűröttebb volt. – Orlando és csapata a valaha elkövetett legborzalmasabb tömeggyilkosságot és összeesküvést derítette fel, ön pedig el akarta szabotálni a vád alá helyezést.

– Önöket félrevezették – felelte higgadtan Memer. – Nem tudom, ki a felelős ezért, de ki fogom deríteni. Már riadóztattam…

– Nem riadóztatott senkit – vágott közbe Rios. – A kontaktját percekkel ezelőtt zároltuk.

Vireni összenézett Evronnal. Ez a játszma náluk jóval magasabb szinten zajlott.

– Hogy mit csináltak?! – Memer az asztalra csapott. – Mit képzelnek maguk…?! Ezt nem tehetik meg!

– Átküldtem a Belső Ellenőrzés felhatalmazását és jogosultságait – mondta Svetlana. – Tanulmányozza át, kérem. A kontaktját a csatolt ellenőrzési jogkörök és az ön ellen felmerült gyanú alapján feltörtük. Mellékelem a Melvin Kadekkel folytatott titkos üzenetváltásait is, amelyben arról egyeztetnek, hogyan fogja leállítani a letartóztatását, és eltüntetni a bizonyítékokat. Csatolom továbbá Mongery és Duff osztályvezetők felé kiadott utasításait is, amelyek alapján ők felülírták a zárolt bizonyítékokat. Őket éppen most tartóztatják le. Ahogy a titkárát, Eva Vassilyt, a biztonsági parancsnokát, Gilbert Prudeket, Hakim Svensson vezető elemzőt és további hetvenöt közvetlen, vezető beosztású bűntársát. Mindenkit felelősségre fogunk vonni.

– Semmilyen felhatalmazásuk nincs erre. Tanaka! Tartóztassa le őket.

Tanaka nem mozdult.

– Ön megbukott, asszonyom – közölte higgadtan Svetlana.

Memer visszarogyott a székébe, és maga elé meredt.

Vireni összepréselte az ajkát. Svetlana igazán szólhatott volna, hogy a háttérben titkos műveletek folynak.

Svetlana váratlanul felé fordult:

– Vedd át a kihallgatást!

Vireni elsápadt. Magát Junita Memert, a Libra alapítóját vádolják meg éppen a saját irodájában, ráadásul két napja nem volt alkalma tisztálkodni. Az aquaruhájában rettentően kényelmetlenül érezte magát, azonban most csak a feladat számított.

Memer elé lépett, és nagy levegőt vett:

– Elnök asszony… Mivel vette rá Melvin Kadek, hogy fedezze? Zsarolta valamivel?

– Jogomban áll hallgatni – dőlt hátra Memer karba tett kézzel a székében.

– Ön a Libra elnöke, és mivel a Libra elleni bűncselekménnyel vádoljuk, jelenleg semmihez nincs joga, csak elmondani az igazat. És ha nem teszi, jogunkban áll kényszeríteni.

Memer elhúzta a száját:

– Nem zsarolt semmivel. Ugyan, mivel tudna zsarolni bárki?

– Akkor mivel vette rá?

– Az igazsággal – nézett Vireni szemébe Junita Memer. – Felfogja a szó súlyát? És maguk, Svetlana? Rauf? Felfogják, mi folyik itt?

– Ön szerint mi folyik itt, elnök asszony? – kérdezte Vireni. – Miről szól ez az egész?

– A Szellemek peréről.

Vireni felvonta a szemöldökét. Melvin Kadek ugyanezt állította a Ganümédészen.

– Miért olyan fontos a Szellemek pere?

– Nem a per a fontos, hanem ami utána következik. Kérdezzék meg Kadeket! Ő sokkal többet tud a szellemekről, mint bármelyikünk. Ha ő retteg a következményektől, akkor azt hiszem, nekünk is rettegnünk kellene.

– Ő csupán a saját áldozataitól retteg – jelentette ki Vireni. – Attól, hogy szembesítik a tettével, és összeomlik az évszázados Kadek-eszmény. Kik vettek még részt ebben az összeesküvésben? – Memer hallgatott. – Asszonyom, ha nem válaszol, kénytelenek leszünk a paulingja átprogramozásával vallomásra bírni. Ugye nem szeretné ezt a megaláztatást?

– Átfésülték a kontaktomat. Mindent tudnak, nem?

Memer összepréselte az ajkát, ökölbe szorított keze remegett.

Vireni döbbenten figyelte a vívódását.

– Bejövő hívás Memer titkosított csatornáján! – kiáltott fel Evron. – Kadek az!

Vireni tekintete összevillant Svetlanáéval:

– Engedélyt kérek azonnali tudatszimulációra! – hadarta. Csak utána gondolt bele, milyen kemény rögtönzésre vállalkozott: nincs ideje felkészülni, sem átgondolni, hogy mit mondjon, hogyan viselkedjen. Csakhogy ha nem felelnek, abból Kadek tudni fogja, hogy Memer lebukott.

– Meg tudod csinálni? – kérdezte Svetlana.

– Igen – felelte habozás nélkül Vireni. Mindig is jól tudott mások szerepébe helyezkedni, mindig ösztönösen érezte a határokat, és a segédfájlok segítségével a megfelelő válaszokat adta. Viszont most nem voltak segédfájlok, amelyek súghattak volna, ráadásul a felkészülés is elmaradt.

– Akkor csináld!

Vireni összepréselt ajkakkal bólintott.

A Veritas kommunikációvezérlő algosza a főügyész hangparancsa alapján létrehozta a neurális kapcsolatot, az elméje belefolyt Junita Memer gondolatai közé, egyúttal Memer gondolatfoszlányai is benyomakodtak az ő fejébe.

Düh, frusztráció, elkeseredettség, agresszió. Szégyenérzet.

Junita Memer képzeletben két gyermeke, a szintén a Libránál dolgozó Jill és a Naprendszert járó zenész, Avander szemébe néz, közben a háttérben felharsan egykori férje, a Salazar-kereskedő Konrad Wang gúnyos kacaja.

Emléktöredékek villantak fel az asszony gyerekkorából: egy üres és kopár asztropoliszbelső, zakatoló automata üregfúrók, a mindent körüllengő, fojtogató kőpor, a girbegurba alagutakból formálódó, új életterek és rengeteg szomorúság.

– Nincs igazság – mondta a tízéves Junitának örökké homályos tekintetű édesapja. A nagy szakállú, elhízott férfi az aszteroidaláz sokmilliónyi vesztesének egyike volt, célok nélküli élete régóta az alapjövedelemből fenntartott vízipipázásra és neurális élménystimulálásra szűkült. – Ezt jól jegyezd meg magadnak. Nincs. Igazság.

– De van! – vágott vissza Junita. – Anya mindig azt mondta, hogy az igazság a legfontosabb.

– Anyádra ráomlott egy félkész alagút, és maga alá temette a híres igazság! Ostoba kislány vagy. Semmire sem fogod vinni az életben!

Vireni egy pillanatra saját magát látta meg Junitában.

– Milyen gyerek vagy te? – üvöltötte az anyja.

„Takarodjon a fejemből!, rivallt rá Junita. – Hogy merészeli…?!”

Vireni egy pillanatra elszégyellte magát. Túlságosan messzire merészkedett az asszony emlékeiben, de aztán már egyszerre érzékelte Memer és Kadek neurális avatarját.

Melvin azonnal beszélni kezdett:

„Ha így folytatjuk, kifolyik az irányítás a kezünk közül, Junita.”

Vireni előtt felvillantak Memer elnök neurális gondolatai:

„Melvin, lehallgatnak! Kilépés, kilépés!”

A gondolatok azonnal karanténba kerültek, Vireni pedig igyekezett eldönteni, mit válaszoljon.

„Bármit is teszünk, ezt nem lehet már sokáig eltitkolni. Túl sokan tudnak már róla.”

„Ha már hónapokkal ezelőtt nem tetted meg, most végre muszáj lesz leállítanod az ügyészeidet. És nem érdekel, milyen áron.”

„Megölettél két embert, és majdnem egy…”

„Ha rendet tartottál volna a szemétdombodon, ez nem történt volna meg. Fékezd meg végre Kologdát.”

„Megpróbálom, de ezt már nem lehet eltitkolni tovább. Mind a ketten meg fogunk bukni.”

„Egy faszt! Már egyeztettem a Lagrange-családdal és Hobsonnal. A Librát finanszírozó összes kormány vezetőivel kapcsolatban állok. Rendbe fogjuk tenni a dolgokat.”

„Baszd meg, Melvin! Már bánom, hogy belerángattál ebbe!”

„Ez… – Vireni elharapta a választ, hiszen nem vele vitázik. Viszont felhasználta Memer neurális válaszának első felét: – Baszd meg, Melvin, ez a független igazságszolgáltatás végét jelenti! Minek nézed a Librát? Tudod, mi lesz így a Naprendszerrel?”

„Csak azt tudom, mi lesz a Naprendszerrel, ha a szellemek polgárjogot kapnak.”

„Ezt nem fogod megúszni! Már most lebuktál. Nem is velem beszélgetsz.”

Vireni elérkezettnek látta az időt a legfontosabb kérdés feltételéhez:

„Hol vagy most egyáltalán?”

„A Lumenen, a Lagrange-család kék-szigeti birtokán, teljes inkognitóban. Ez is miattad van. Te csak tedd a dolgod, a többit bízd rám!”

Vireni Svetlanára pillantott, mire ő felmutatta felé a hüvelykujját.

„Orlando visszatért – folytatta –, és le kellett tartóztatnom Kologdával együtt.”

„Na, végre! Őket mindenképpen ki kell iktatnunk. Néhány órán belül összeül az alapítványi tanács, írd össze, hogy Kologdán és Orlandón kívül kiktől kell még megszabadulni. Nem számít, milyen hosszú a lista. Majd keresünk valakit a főügyészi pozícióra. A jogtanácsosom, Laura talán elvállalja, és ő majd elsimítja a helyzetet. A legfontosabb, hogy tartsd továbbra is házon belül ezt az egész kurva nyomozást. Most mennem kell.”

Kadek kilépett, Vireni sápadtan csatlakozott le a tudatszimulációról. Kadek számára mind ő, mind Svetlana csak kiiktatható bábunak számított.

Junita Memer a tenyerébe temette az arcát, és Vireni ráébredt, hogy a Libra ebben a pillanatban végleg megszűnt annak a feddhetetlen szervezetnek lenni, amelynek mindig is hitte.

Sőt, talán sosem volt az.

– Asszonyom, mostantól házi őrizet alá kerül – mondta Svetlana –, az elnöki jogosultságai visszavonásra kerülnek. A Librát ezennel kommunikációs zárlat alá helyezem. Rios, egyeztess Goddarddal a részletekről! Diran, te és a VNI addig nem alszotok, amíg el nem kapjátok Kadeket. Zárjátok le az egész Lumen Alfát, ha kell.

– Máris intézkedem – biccentett Evron. – Viszont most szólok, hogy ha Virenit újra ilyen helyzetbe kevered, én is ott akarok lenni.

– Értem, és megjegyeztem – felelte Svetlana.

– Nem vicceltem.

– Hidd el, én sem. Még egyszer nem követem el ezt a hibát, ne aggódj. – Aztán Vireni felé fordult. – Profi munka volt…

– Váltsatok a LagraNewsra! – csattant fel Rauf Rios. – Valami történik!