Eldobható testek

Első a Justitia, második a Hammurápi

Első a Justitia, második a HammurápiEgy nappal később a korvett a fékezési szakasz végpontján megérkezett a Lagrange Genokráciába. A Lagra lakott és lakatlan aszteroidáinak sokasága elnyújtott keringőt járt a Nap-Jupiter L4 gravitációs nyugalmi pontja körül, de noha a csillagtérképeken sűrű aszteroidafelhőnek látszott, a valóságban az egymáshoz közeli aszteroidák többsége is csak kicsivel fénylett erősebben a csillagoknál.

A Libra központja, a Veritas asztropolisz a Genokrácia mélyén járt. A hossztengelye körül lomhán forgó, százötven kilométer átmérőjű sziklatömbjéből három hajtóműgondola állt ki, a felszínéhez rögzített nyomtatósólyában az Igazság-flotta legújabb kardhajója épült, több ezer nyomtatórobot centiméterről centiméterre formázta meg, akár egy óriási szobrot.

A korvett szembefordult a Libra Északi-tengelykapujának körkörös bejárati nyílásával, átsuhant a kapu alagútját védelmező tripla energiamezőn, aztán a forgalomirányítás a kisebb-nagyobb szállítóhajókkal teli, zsúfolt kapuöbölből egy gyorsforgalmi folyosóba irányította, ami egyenesen a Toledo hangárba vezetett. Ott a hajó végül egy fali sínpályán várakozó ügyészségi liftirodához kapcsolódott.

Nemsokára kiderül, mit ér a Belső Ellenőrzés, gondolta Vireni. Könnyen lehet, hogy azonnal letartóztatják.

A forgástengelyi mikrogravitációban hevesen kalapáló szívvel átlebegett a liftirodába.

A puritán tárgyalóban Svetlana Kologda várta.

– Üdv a Belső Ellenőrzésnél! – biccentett az ajtóval szemben, dereka körül becsatolt rögzítő hevederrel ülő főügyész. Az alacsony nehézkedésben töltött évek következtében megnyúlt teste miatt egy pillanatra úgy tűnt, mintha állna, bal keze mutatóujján viselt szarvasagancsos ezüstgyűrűje megcsillant a mennyezeti lámpafényben.

Vireni odalökte magát a borvörös kárpittal borított székek egyikéhez, majd becsatolta a hevedert.

– Sejthettem volna, hogy te is benne vagy.

– Olyannyira benne vagyok, hogy én vezetem a Belső Ellenőrzést – engedett meg magának egy feszült mosolyt Svetlana. Hosszúkás arca nyúzottnak tűnt, a szeme alatti sötét karikák arról árulkodtak, hogy az elmúlt napokban nem sokat aludhatott. Mérlegemblémás kék blúza ettől függetlenül úgy állt rajta, mintha frissen húzta volna ki az anyagnyomtatóból.

– Kérlek, tájékoztass arról, mi folyik itt! – mondta Vireni, és igyekezett nyugalmat erőltetni magára.

– Tájékoztassalak? – horkant fel Svetlana. – A picsába, legalább most ne viselkedj úgy, mint egy robot! Meg akartak ölni!

– Mit vársz tőlem? – kérdezte halkan Vireni, és úgy érezte, minden erő elszállt a testéből. Le kellett volna tartóztatnia Melvin Kadeket, ehelyett most kénytelen bujkálni, mint valami bűnöző.

Svetlana előrehajolt, és finoman megfogta Vireni kezét.

– Mondd a szemembe, mekkora idióta vagyok, amiért téged küldtelek oda! Kiabálj! Legyél dühös!

„Ne bőgj, Vireni!, sejlett fel a múltból anyja rikácsolása. – Milyen gyerek vagy te? Mikor tanulod meg végre, hogy csak a gyengék mutatják ki az érzéseiket?”

– Te tudtad? Tudtad, hogy ez lesz?

– Dehogy tudtam! – Svetlana beletúrt az álla vonaláig érő, szőkésbarna hajába. – Kadek az elejétől a te ügyed volt. A nagybetűs ügyed. Azt akartam, hogy te csináld végig, hogy te arasd le a dicsőséget. – Svetlana elfintorodott. – Ha tudtam volna, az egész Skylandet kivezénylem, és nem érdekel, mekkora botrány lesz.

– Mindig azt mondtad, folyamatosan egyeztetsz Memerrel…

Svetlana lehajtotta a fejét, és az agancsos gyűrűjét babrálta.

– Nem mondtam igazat. Az ösztöneimre hallgattam. Tudtam, hogy Junita jóban van Kadekkel, ezért nem bíztam benne, és csak a te megnyugtatásodra mondtam, amit mondtam. Nem gondoltam, hogy idáig fajul a helyzet. Tényleg sajnálom, nem akartam senki életével játszani, legkevésbé a tiéddel.

– Értem – nyugtázta Vireni.

Melvin Kadek fölényes arckifejezése lebegett előtte.

Dupree döbbent hörgése, ahogy levegőért kapkod. Komita összezúzott arca.

Ahogy az intel marionettbábként rángatja, hogy megóvja az életét.

– Remeg a kezed – jegyezte meg Svetlana.

Vireni ökölbe szorította az ujjait.

– Mindjárt állítok a paulingon.

Első a Justitia, második a Hammurápi, harmadik a Plutarkhosz… – sorolta fejben.

Csend telepedett köréjük, és Vireni érezte, ahogy a nyugtató enyhén elbódítja.

A liftszoba meglódult, a zérótengelyen futó sínpályán besiklottak a Veritas száz kilométer hosszú, fáklyagömbökkel megvilágított, hengeres belsejébe. Zöld növényzettel és rizsteraszokkal belepett hegyek, önfenntartó ökoházakkal és irodakomplexumokkal beépített fennsíkok, nagy gravitációjú kanyonok, kadétkaszárnyák, anyagmasszagyárak és hússzintetizáló üzemek felett suhantak az első igazságpillér, a Justitia felé.

A Veritast gigászi küllőkként szelte át a tíz igazságpillér, a Libra szimbolikus építményei: ezekben működtek többek között az igazgatóságok, az adattárak és a Naprendszer Elemző Központ.

Az első, amit Vireni az idekerülésekor megtanult, hogy a tíz pillér milyen sorrendben követi egymást: első a Justitia, második a Hammurápi, harmadik a Plutarkhosz, negyedik a Drakón, ötödik a Manu, hatodik a Gaius, hetedik a Julius-Paulus és így tovább.

A pilléreket behálózó, összefüggő sínpályarendszeren liftszobák, liftirodák és liftlakások suhantak fel-alá és keresztirányban, parkoltak le a sínpályák leágazásaiban és csatlakoztak a tornyokhoz.

Karrierista. Titkok.

Nincsenek is titkai! Az egész élete nyitott könyv attól a pillanattól, hogy a Librához került.

– Mi a terv? – kérdezte. – Mikor tartóztatjuk le az elnököt?

– Memer az indulásod után néhány órával behívatott magához, és átadta a felügyelőbizottság jelentését az eljárási hibákról, valamint a hamisított bizonyítékokról – mondta Svetlana, de valójában egyik kérdésre sem válaszolt. – Aztán leüvöltötte a fejemet. Sosem láttam még ilyen ingerültnek. A naplózásból az derült ki, mintha te mindenáron bíróság elé akartad volna állítani Kadeket.

Vireni nyelt egyet.

– Nincs semmiféle eljárási hiba, a bizonyítékok egyértelműek. Az ellenőrök valószínűleg beépített emberek, de Memer nem kérdőjelezheti meg az ügyészség eljárásait. Ez biztosítja a független működést.

– Pontosan! Memer megbízásából valakik feltörték a zárolt ügyészségi fájlokat, meghamisították a bizonyítéklistát, és belepiszkáltak az eljárási rendbe. Meghekkeltük Memer kontaktját: rengeteg privát üzenetet váltott Kadekkel, aki aztán megmondta neki, mit tegyen.

– És ő megtette – bólintott Vireni.

A Drakón-pillér oldalán haladtak, aztán a liftszoba lefelé fordult, ezzel együtt a gravitáció lassan közelíteni kezdett a 0,5 g-hez. Tárgyaló- és irodaliftek suhantak el az ellenkező irányban, egy távolabbi pályán a Naprendszer Elemző Központ irodakonvoja tartott velük párhuzamosan lefelé.

– Jelen pillanatban te vagy a Libra kulcsfigurája – mondta Svetlana. – Le akartad tartóztatni a világ legismertebb emberét. A hírek Kadekről és rólad szólnak, és ezt fel kell használnunk. Kadek frontális kommunikációs támadást indított ellenünk, és egyelőre nem vághatunk vissza neki, de amikor megtesszük, rajtad keresztül fogjuk megtenni. Te fogod elkapni, és te fogod bíróság elé állítani.

Vireni a szeme elé villantotta az ismertség/népszerűség indexet. A Libra népszerűsége 82-ről 76%-ra esett vissza, és valószínűleg tovább is csökken majd. Melvin Kadeké ugyanekkor 84-ről 85%-ra emelkedett.

– Hogy nőhet Kadek népszerűsége?

– Úgy, hogy hivatalosan nem vádolta meg senki. – Svetlana az ujjaival dobolni kezdett az asztallapon. – Mi hallgatunk, mert jelenleg nem tehetünk mást, Kadek eközben telekürtöli a neuroszférát az ellene szőtt összeesküvés történetével. Viszont ebből te is elég jól jöttél ki. – Vireni lekérte a saját i/n számát: a népszerűsége tegnap 69%-on állt, ma már csak 51-en, ami drasztikus zuhanás alig pár óra alatt. Az ismertsége azonban 6%-ról 43%-ra emelkedett, ez viszont hatalmas ugrás. Az emberek többségének i/n-je nem mérhető, ő is csak a nagyobb ügyeinek köszönhette, hogy egyáltalán rendelkezett pontszámmal. – Gratulálok, a Libra tíz legismertebb személyiségeinek egyike lettél.

– És egyben a leggyűlöltebb is. Én vagyok a pszichopata ügyész, aki le akarta vadászni a Naprendszer „hősét”.

– A népszerűséget lehet befolyásolni, de az ismertséget sokkal nehezebb. Ha azonban már ismernek, egy sor lehetőséged lesz arra, hogy formáld a rólad alkotott képet.

Svetlana egymaga többet tett a Libra népszerűsítéséért, mint Florian Goddard kommunikációs igazgató teljes csapata hosszú évek alatt. Saját közösségi buborékot menedzselt, ahol gyakorta beszélt a régi Föld iránti rajongásáról, a régi tárgyak iránti gyűjtőszenvedélyéről, és minden alkalmat megragadott, hogy hangulatokat, történeteket osszon meg a Librán belülről. Az emberek szerették a közvetlenségét, régi, Földdel kapcsolatos anekdotáit, és csak miatta rengetegen szimpatizáltak a Librával is. Vireni mindig irigyelte, amiért ennyire nyitott és közvetlen tud lenni, és pláne azért, hogy ilyen nyitottan tud kommunikálni.

– Mit fogunk tenni?

Svetlana elkomorult:

– Az elnök asszonyhoz viszlek. Valószínűleg már úgyis tudja, hogy itt vagy.

– De akkor… Mi értelme volt ennek az egész álcának?

– Mert különben már a Ganümédészen letartóztattak volna, viszont itt van rád szükségünk. Nézd… könnyen megtörténhet, hogy holnap már sem te, sem én nem dolgozunk a Libránál. – Svetlana hangja egy pillanatra megremegett, és Vireni csak most értette meg, mi minden forog kockán. – Megvádolnak bennünket valami képtelenséggel, ahogy veled már meg is tették, és ennyi. A játszma elkezdődött, és csak remélem, hogy a mi kezünkben vannak az erősebb lapok.

– Svetlana, te félsz? – kérdezte halkan Vireni.

Az asszony válasz helyett kibámult az ablakon. Svetlana Kologda, aki részt vett a Libra megalapításában, aki hosszú ideje a szervezet legnépszerűbb alakjának számított, és akire Vireni kis korától felnézett… félt?

– A Librát féltem – mondta végül az asszony. – Elvileg mi vagyunk a független igazságszolgáltatás, de úgy tűnik, valójában nem ez a helyzet. Évtizedek óta egy vékony kötélen egyensúlyozunk, és nem számít, mennyi ideje tudunk fennmaradni rajta, elég egy apró megingás, és máris lezuhanunk. Junita Memer pedig most alaposan megrángatta a kötelet.

Megvádolnak bennünket valami képtelenséggel…

Ha ez történik, akkor elbuknak. Akkor vége az itteni pályafutásuknak, és örökre el kell hagyniuk a Veritast. A gondolattól görcsbe rándult a gyomra. Kadek is célozgatott már rá, de akkor fel sem fogta, mit is jelent ez.

Itt nőtt fel, ez az otthona. Innen nincs hova mennie.

A kadétiskolában értette meg, mi a Libra lényege. Svetlana az idekerülésekor megpróbált valamiféle anyaszerepet betölteni az életében, de Vireninek fogalma sem volt, mit látott meg benne, hiszen ő csak egy utcagyerek volt a sok közül, akivel elbánt az élet. Mindenesetre a mai napig Svetlana testesítette meg számára a leginkább azt, amit az anya szónak jelentenie kellett volna.

Emlékezett a nagy gravitációs erőnléti edzések folyamatos légszomjára, és a napra, amikor megkapta a gyakornoki állást az Ügyészségen. Kezdőéveit a Drakón-pillér Vádelőkészítési Osztályán töltötte. Evronnal közös első otthonuk, egy fixlakás, a Plutarkhosz-pilléren állt. Emlékezett az első sikeres bírósági tárgyalására és a vádlottra, Gustav Prabhu élethekkerre, aki tucatnyi embert zsarolt meg az implantjaikon keresztül, és azóta is virtuális büntetését tölti.

Ez itt az élete.

Számít-e bármit az élete, amikor Melvin Kadekkel áll szemben?