– Cassie? Te vagy az?
Berohanok, forróság árad szét bennem. Visszatért. A kést gondosan a tálcára helyezte.
– Anya! – Letérdelek az ágy mellé, nem vagyok benne biztos, hogy megtartana a lábam.
Kinyújtja a kezét, és én megacélozom magam, hogy ne hátráljak meg, de ő csak megsimogatja a kezemet pergamenszáraz ujjaival.
– Hol van a kisbaba? – kérdezi. – Brenda kisfia, ugye?
Ki a fene az a Brenda?
– A kisbaba odalent van. De nem… – Elhal a hangom, tudatában vagyok a tanácsoknak, amelyeket olvastam, hogy milyen kétségbeejtő a demenciában szenvedőnek, ha folyton azt bizonygatják, hogy nincs igazuk. – Igen, Brenda kisfia – egyezem bele.
– Gondoltam – mondja, és tovább simogat.
Visszanyelem a könnyeimet.
– Idd meg a teádat – biztatom. – Mindjárt visszajövök, és segítek felöltözni.
A konyh
