– Szia! – Natalie leül velem szembe. Csak fekete farmert és pólót visel, mégis sikerül valahogy hibátlan megjelenést produkálnia. Elfogultan megérintem petyhüdten lógó, mosatlan hajamat.
– Ma nem kell babakocsit tologatnom? – kérdi.
– Nem, beszereztem ezt a zseniális dolgot. Amy tényleg alszik benne. Vagyis abszolút bármit tehetek, amíg rám van kötve, de ez nem nagy ár. Hogy vagy? Megint rád tört a bezártsági depi?
– Nem, adtam magamnak egy szabadnapot. Meg kellett látogatnom egy barátomat, aki Hartstead másik végén túl, vidéken lakik, így errefelé jöttem vissza, és gondoltam, hátha ki akarsz mozdulni.
– Ó!
Ennyire nyilvánvaló a kétségbeesésem?
– Jaj, istenem, bocs, ez rosszul jött ki. Nem tekintelek jótékonysági ügynek – csak gondoltam, jó lenne találkozni, ezt akartam mondani.
– J
