Amikor lemegyek, Alison csatlakozik hozzám a konyhában. Felmelegítem a ragut anyának vacsorára, abban a csalóka reményben, hogy többet fog enni a szokásos néhány csekély falatnál.
– Minden rendben?
– Igen, Amy elaludt. Egyelőre bekapcsoltam neki a forgót, de úgy húsz perc múlva menj fel, és kapcsold ki. Addigra biztosan mélyen alszik. Biztos vagy benne, hogy szívesen itt maradsz? Találsz gyümölcssalátát a hűtőben.
– Igen, Cassie. Ne aggódj.
Asztalhoz ültetjük anyát, aki csipeget az ételéből. Néhány perc vergődés után Alison megnyugtat, végigmegyek az utcán, és furán könnyűnek érzem magam Amy nélkül. Újra eszembe jut az a pillanat, amikor elmondtam Alisonnak az üzenetet. Meglepettnek tűnt, amiért én is kaptam egyet, és ez már önmagában is különös. Ha valaki megpróbálta elriasztani, akko
