– Min?
– Hozhatok még valamit a hölgyeknek? – jelenik meg a semmiből James az asztalunknál. Ijedtemben ugrom egyet, és Amy kicsit felrikkant.
– Nem, kösz, jól vagyunk.
– Rendben, csak kiáltsatok, ha kértek még valamit – mondja, rám mosolyog, és visszamegy a sörözőbe.
– Min? – ismétlem, és odaadom a kulcsomat Amynek. Le-föl csapkodja, és megpróbálja a szájába venni. Talán kicsit csendben marad. – Min tűnődsz?
– Mi van, ha nem véletlenszerű volt? – mondja Alison. Ismeretlen fény csillog a szemében, érzem az éhségét egy sztorira, az ujjai bizsergését, amelyek elárulják, hogy közel jár valamihez. – Ha anyukád ismerte Elaine-t, ki állíthatja, hogy a többi áldozat nem ismerte egymást, vagy Travis Greent?
– Ez viszont nem változtat semmin, igaz? – Úgy érzem, egy vágtázó ló hátán ülök, és ne
