– Apa nem volt ott, amikor felnőttem – meséli Natalie. – Ez közel hoz titeket, ugye? Amikor csak te vagy és anyukád.
– Igen. – A közel szinte nem elég kifejező szó, legalábbis rám és anyára nem. Ezért olyan nehéz gyászolni az anyát, akit napról napra, darabról darabra veszítek el, pedig még él. Soha nem kívánom, nem kívánnám a halálát, de ha bekövetkezne, akkor egyszerűen szomorú lennék, és nem lenne bűntudatom, nem érezném, hogy csapdába estem, és hogy ellentétes érzések kavarognak bennem.
közel– Tehát te is helybéli vagy, Natalie? – kérdi Alison. Ártalmatlan kérdés, csak épp nem Hartsteadben. A helybéli lét megterhelt, kérdésekkel teli.
– Tunstonban élek, úgyhogy majdnem helyi vagyok.
Nem igazán. Azoknak, akik a közeli városokban és falvakban laknak, nem ugyanolyan. Nem részesülnek a
